Sziasztok!

Bizony, én is dohányoztam. Nem keveset, hanem nagyon sokat.

Az egész 2003-ban kezdődött, amikor  gimi első nyarán bűnbe estem. Egészen 2004 szeptemberéig dohányoztam első ízben egészen addig, amíg el nem kezdtem edzőterembe járni. Vicces volt, mert elkövettem a legnagyobb baklövést amit lehetett: edzés közben is cigiztem. Azért ez így visszagondolva elég nagy faszság volt. Hogyan lehetett ennyi eszem? - tettem fel a kérdést párszor magamnak. A legnagyobb hatást két edző ember - akik mellesleg rendőrök voltak - tette rám, mivel olyan szinten lebasztak, mint a pengős malacot. Akkor annyira felhúztam magamat, hogy másnap már nem is gyújtottam rá, mert a szégyenérzetem nem engedte. Mai napig büszke vagyok rájuk és magamra, hogy akkor ilyen hatást tudtak elérni nálam néhány kemény kimondott szóval.
 

Aztán jött több mint 10 tiszta hónap. Olyan szinten megerősödtem, hogy a felhúzással még köszönő viszonyban sem voltam az edzésem elején, de 4 hónap után minden gond nélkül szériáztam belőle! Azért ez akkor hatalmas eredmény volt. Csak L-Karnitin készítményeket szedtem és semmi mást. 2005 márciusában az edzést abba kellett hagynom, hiszen készültem az érettségire. Miután befejeztem középiskolai tanulmányaimat és hazaköltöztem, nekiálltam futni. Volt egy szokásos köröm, amit első próbálkozásra 45 perc alatt tudtam teljesíteni, végül 30 perc alá tudtam vinni a szintidőmet, de egyszer csak jött a krach:

futás közben egy irgalmatlan fájdalmat éreztem a jobb térdemből. 

Elképzelésem sem volt, hogy mi lehet az, aztán az ortopédián kötöttem ki. Balról röntgen, jobbról röntgen, majd megállapították: súlyos porckopás van a jobb térdemben. Ez akkor nagyon nagy törés volt számomra és el is keseredtem. 
 

Majd jött a hír, felvettek egyetemre. Jött a Gólyatábor és !!!saját hülyeségem miatt!!! (még mielőtt valaki hibáztatna valaki mást rajtam kívűl) visszaszoktam a cigire. 

Itt az egyetemi éveim alatt volt néhány kisebb, nagyobb szünetem, azaz 3hét/két hónap, de mivel semmi értelmessel nem foglaltam el magamat így megint a dohányzás mellett kötöttem ki. Nem mintha ez olyan értelmes dolog lenne... :) 

Végül most itt vagyok, 4 hete tisztán. Megtapasztaltam minden egyes alkalommal, a zabálás egy-két napig tart - ha egyáltalán van- majd jön az örömteljes időszak, jé nem is nehéz. Azt meg kell hogy valljam, voltak vannak és lesznek nehéz pillanatok, de legyünk őszinték, összességében jobb ez így.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.